A 66-os út – az amerikai életérzés legendája

Born to be wild

A 66-os amerikai országút az Egyesült Államok és talán a világ legismertebb országútja, Chicagótól Los Angelesig illetve Santa Monicáig húzódik. Gyakran „Az Egyesült Államok főútja” (Main Street of America) vagy „Az országutak anyja” (Mother Road) néven is emlegetik, de a Will Rogers út is az ikonikus 66-ra utal. Akárhogy hívjuk, minden nyelven ugyanazt jelenti: az USA keleti és nyugati részét összekötő a legendás utat. És ennél is többet. Az út mélyen beépült az amerikai öntudatba, számunkra nem is érthető igazán meg mennyire. Építését 1926-ban kezdték, hogy összekösse az Atlanti-óceán két partját.

A nemrég múlt 90 éves út volt az első olyan országút az Egyesült Államokban, amely végig aszfaltburkolatot kapott. Először kalandorok és szerencsevadászok hajtottak rajta nyugatra, majd a gazdasági válság idején a nincstelenek és nélkülözők keltek rajta útra egy jobb élet reményében, majd a második világháború idején a katonaság használta az utat. Az ötvenes évek nagy álma egy rózsaszín Cadillac, mellyel irány a napsütéses Kalifornia. A hatvanas években a szex, drogok és a rock and roll vonzotta mágnesként a hippiket az Angyalok Városába. Ez a kalandvágy mind a mai napig szerves része az amerikai léleknek. Ez a magyarázata, hogy az országút, amely ennek szimbólumává vált, ilyen közmegbecsülésnek örvend.

Az út nagy forgalma miatt rendkívül sok kis motel, bisztró, vegyesbolt, szerelőműhely, benzinkút települt az út mellé, hiszen a sok autós igényeit ki kellett szolgálni. Rengeteg családnak biztosított megélhetést, kicsiben az amerikai álom megtestesülése volt. Majd 1956-ban elkezdett épülni az egész országot lefedő kétsávos autópálya hálózat. A településeket elkerülő új sztráda kényelmesebb és gyorsabb utazást tett lehetővé, így az összes alacsonyabb rendű utak kezdték elveszíteni jelentőségüket, a 66-os is. Az út mentén fekvő városok lassan elnéptelenedtek, a családi vállalkozások hanyatlásnak indultak, majd az út 1985-ben ki is került az amerikai nemzeti úthálózatból.

Miután az országút szinte teljesen kihalttá vált, egyes szakaszok kezdtek a szó szoros értelmében eltűnni. A megmaradt részeket pedig állami-, magán- és kereskedelmi országutakká nyilvánították. Az országút mellé telepedett üzletek, éttermek, motelek sorra kezdtek tönkremenni. 1957 és 66 között Oklahoma nyugati részén a korábbi 2×1 sávos országutat 2×4 sávos autóúttá bővítették. Ez egy darabig jó megoldásnak tűnt, de 1975-ben megjelent az I-40-es autópálya, romba döntve a 66-os felélesztésének újabb tervét. A 70-es évekig az autósok a korábban felújított szakaszokról sorra tértek át az új I-autópályákra. Az út annyira elhanyagolttá vált, hogy 1968-69-ben balesetek tömkelege történt rengeteg halálesettel egybekötve, ismét a véres 66-os néven emlegették. Majd jött egy hatalmas változás: összeolvasztották a 66-ost és az I-40-est, így a korábban két út már csak egy út volt. Elkezdődött hát a 66-os felélesztése.

Az országot átszelő 3940 km hosszú aszfaltcsík, amelyen végigutazni mindig is egyet jelentett: keresni az új lehetőségeket, vállalni a kalandot és a megpróbáltatásokat. Aki látta a Szelíd motorosok című filmet, az biztos legalább egyszer ábrándozott arról, hogy nekivág a szabadság ígéretét magában rejtő Route 66-nak.

Get your motor runnin’, Head out on the highway, Looking for adventure, In whatever comes our way…

Steppenwolf: Born to be wild