Megmenekült a kihalástól az ausztrál sávos bandikut
Harmincévnyi fajmentési intézkedésnek köszönhetően az ausztrál sávos bandikutok száma 150-ről 1500-ra emelkedett, ami azt jelenti, hogy az erszényesek hivatalosan már nem vadonban kihaltnak, hanem veszélyeztetettnek számítanak.
A kis rágcsáló testhossza mindössze 27-35 cm, így könnyű zsákmány egy macska számára is. Nyílt, füves területek lakója. Magányos állat, mely éjszaka aktív, ilyenkor gyűjti össze rovarokból, kisebb hüllőkből és emlősökből, növényekből álló táplálékát.
Ausztráliában az erszényesek száma az egyre kisebb élőhelyek, az idegenhonos rókák és a kóbor macskák miatt csökkent jelentősen.
Amikor a bandikotpopuláció az 1980-as években lecsökkent, Victoria állam környezetvédelmi szervezetei több millió dollárt fektettek fogságban nevelt állatok tenyészprogramjába. Ragadozómentes területeket hoztak létre, egyes helyeket külön erre kiképzett kutyákkal védtek, néhány bandikutot pedig rókamentes szigetekre költöztettek.
A világ országai között Ausztráliában a legrosszabb az emlősök kihalási aránya a Természetvédelmi Világalap (WWF) ausztráliai központja szerint.
