Utazott-e Evita magyar vonaton Argentínában?
Volt idő, amikor szinte több magyar vonat közlekedett Argentínában, mint itthon. Vajon a Perón házaspár is ült ilyenen?
Aki látta az 1996-ban bemutatott „Evita” című musical filmet, az biztosan emlékszik Eva Duarte (később Perón) vonatútjára a lehetőségek városába, Buenos Airesbe. A filmben a 15 éves Evita egy füstokádó gőzmozdonnyal érkezik a fővárosba, ahol nincstelen kislányból az argentin történelem egyik legismertebb asszonyává válik néhány év alatt. A jelenet teljesen korhű, hiszen 1934-ben (amikor Eva útnak indult) még nem érkeztek meg az országba a vasútközlekedést forradalmasító, a kor csúcstechnikáját képviselő magyar motorkocsik.
Pedig éppen abban az évben, 1934 tavaszán írták ki Argentína történetének legnagyobb, nemzetközi pályázatát, mely az Argentínai Államvasutak motorizálását tűzte ki célul. A kiírás komolyságát jól mutatja, hogy összesen 13, a világ akkori élvonalát jelentő cég adta be az ajánlatát, melyet végül a magyar Ganz-gyár nyert meg. A nyertes munka Zámor Ferenc egy évvel korábban tervezett Árpád sínbuszának egy enyhén módosított változata volt, melyből az argentin kormány 18 darabot rendelt meg.
A szerződésben volt egy olyan záradék, melynek értelmében a további vásárlások az első kontingenssel azonos kondíciókkal folytathatók, és ezt a megrendelő később ki is használta, így 1937-ig összesen 34 motorvonat érkezett a dél-amerikai országba.
Később azonban szinte biztosan utazott magyar vonatokon, hiszen a vasút igen fontos szerephez jutott férje, a diktátor életében. Ám addigra az államvasutakon kívül az ország harmadik legnagyobb vasúttársasága, a 6000 kilométernyi pályával rendelkező Central Argentine Railway is a Ganz megrendelői közé került, 34 vonattal. Ebben az időszakban Argentínában a vasútközlekedés több, párhuzamosan működő magán és állami vállalat kezében volt, melyek túlnyomó része külföldi befektetőknek fialt. Ezek a cégek pedig – kis túlzással – egymásnak adták a kilincset a Buenos Airesben található Ganz Argentína irodájában, amíg a második világháború közbe nem szólt.
A világégés kirobbanásakor, 1939-ben a Ganznak még több függőben lévő megrendelése is volt Dél-Amerikában (ekkor már több országban is felfedezték a magyar dízelmozdonyokat), ám azok behajózására már nem kerülhetett sor. A háború évei alatt az argentin üzlet is tetszhalott állapotba került. A háború vége után azonban az 1946-os választásokat Juan Perón nyerte meg, akinek egyik ígérete éppen a vasúti reform volt. Ő volt az, aki az emberek szemében a külföldi hatalmak kontrolljaként jelenítette meg az idegen kézben lévő vasútvonalakat. Ennek megfelelően 1948-ban a többnyire angol és francia tulajdonú társaságokat államosította, egyetlen vállalatba olvasztotta, és megindította az igazi, átfogó reformot.
Ennek a lépésnek az igazi nyertese a Ganz lett, hiszen a magyar cég még az év augusztusában 100 motorvonatra szóló megbízást kapott az Argentínai Államvasutaktól (addig összesen futott 80 szerelvény az országban). Perón számára a vasút a későbbiekben is a független Argentína szimbóluma maradt, így gyakran utazott és fotózkodott vonaton teljes hivatali idejében. Mivel 1945 októberében történt házasságkötésük után Evita szinte soha nem mozdult férje mellől, így feltételezhető, hogy 1951-ben bekövetkezett haláláig ő is gyakran vendégeskedett magyar gyártmányú vonatokon.
Mivel a kor színvonalán ezek a vonatok a luxust testesítették meg, így nem valószínű, hogy az akkor még fiatal és ismeretlen Eva egyszer is ült volna Ganz vonaton, hiszen jósora inkább Juan Perónnal történt megismerkedése, 1944 után vette kezdetét.
A Ganz tündöklése azonban nem kopott meg a híres államasszony halála után sem, hiszen az ötvenes években 26 motorvonatot szállítottak le, 13 millió dollár értékben, míg a hatvanas években ennél is nagyobb üzleteket kötöttek. Hiába mozdították el puccsal Perónt az ország vezetéséből 1955-ben (és száműzték Spanyolországba 18 évre), utódai nem mondtak le a magyar kapcsolatról. A vállalat dél-amerikai tündöklésének legszebb évtizedében összesen 80 motor- és 74 pótkocsit (vagont) szállítottak német kikötőkből Argentínába. Ezen felül kifejezetten a számukra fejlesztettek 6 olyan vonatot, melyet az extrém hegyi körülmények (hőingadozás, ritkább levegő, meredek emelkedők) figyelembevételével terveztek meg. Ekkor már Argentínában is szereltek össze mozdonyokat magyar tervek alapján, az itthonról szállított dízelmotorokkal. A tündérmese végül a hetvenes években ért véget, amikorra az Argentínai Államvasutak már olyan nagy deficitet görgetett maga előtt, hogy a járműállomány fenntartása is komoly gondot okozott, nemhogy új rendeléseken gondolkozhattak volna.
