Csak 35 évig volt lakott Amerika egyik legnagyobb szellemvárosa
Eagle Mountain egykor virágzó bányaváros volt, aztán börtön lett belőle és majdnem átépítették szemétlerakóvá.
Amerikában több száz szellemváros található, amelyek olyan települések, amik valaha lakottak voltak, de ma már üresen állnak. Tanulságos lehet például a bűnökkel, gyilkosságokkal teli Cerro Gordo bányászváros elfeledett története.
Hogy a helyiek miért hagyták el az otthonukat, azt számos ok magyarázhatja a természeti katasztrófától kezdve egy leégett hídig. A leggyakoribb eset az ipartelepülés, ami azután néptelenedik el, hogy az életét meghatározó ipari tevékenység megszűnik. Ilyen a kaliforniai Eagle Mountain is, az egyik legnagyobb amerikai szellemváros, ami villámgyorsan jött létre és szűnt meg, nem is olyan régen.
A kisvárost életre hívó előzmény a második világháború volt: a negyvenes években az amerikai hadiipar acéligénye az egekbe szökött, ezért új vasműveket és -bányákat létesítettek. A kaliforniai Fontanában is épült egy nagy feldolgozó üzem, ahova az állam több bányájából szállítottak vasércet. Ekkor nyitották meg az Eagle Mountain-i bányát, 180 kilométerre Fontanától, a Sonora-sivatagban, ahol a sziklák jó minőségű vasércet rejtettek. A vállalkozás tulajdonosa, a Kaiser Steel Corporation egész várost építtetett a bánya bejáratához a bányászoknak – így született Eagle Mountain, ahol már a háború után, 1948-ban indult meg a vasérc kitermelése.
Eagle Mountain évtizedekig ellátta munkával az odaköltöző családokat. A bányákban több műszakban, napi 24 órában zajlott a fejtés, az ércet erre a célra épített vasúti vágányon juttatták el Fontanába. A kisváros legaktívabb napjaiban négy helyszínen is fejtettek, és több mint négyszáz ház adott otthont a település négyezer polgárának. 1977 nyarán már a százmilliomodik tonna vasérc elszállítását ünnepelhették.
De Eagle Mountainben nem csak a munkáról szólt az élet. A településen volt kórház, három iskola a gyerekeknek, park, színházterem, uszoda, bowlingterem, teniszpályák, egy baseballpálya és nyolc templom. A kisvárosi idillt csak a természet zavarta meg néha. „Egyik éjszaka rettenetes ordítást hallottunk, egy puma üvöltését. Erre a város összes kutyája elkezdett ugatni” – emlékezett vissza az NBC-nek a város egyik korábbi lakója. A természetközeli élmények gyakoriak voltak a sivatagban, a várostól nyugatra alig 56 kilométerre pedig már Kalifornia egyik leghíresebb természetvédelmi körzete, a Joshua Tree Nemzeti Park kezdődött.
A hetvenes évek végére Eagle Mountain jövője bizonytalanná vált. A külszíni fejtések komoly természetvédelmi aggályokat vetettek fel, a vasércet pedig már olcsóbb volt más országokból importálni, mint fenntartani a sivatagi bányákat. A Kaiser vállalat egyre kevesebb vasércet kért Eagle Mountaintől, végül 1980 nyarán pár hónapra be is zárta a bányát. Amikor újranyitotta, már csak 750 munkás tért vissza a városba, de csak rövid időre. A Kaiser 1981-től a fontanai vasművet is takarékra állította, majd a következő hónapokban fokozatosan leállította a bányákat, elbocsátotta a munkások egy részét, sőt később még a vasúti síneket is felszedte és értékesítette. A városlakók eközben elszállingóztak, 1982 októberében bezárt a város bevásárlóközpontja, aztán az 1951 óta működő helyi postahivatal is. Az utolsó végzős Eagle Mountain-i osztály még elballagott abban az évben, aztán a bánya és a bányaváros végleg becsukta a kaput.
Az állami hatóságok többször is megpróbáltak életet lehelni a településbe, a legsikeresebb vállalkozás a nyolcvanas években történt, amikor a bevásárlóközpontot börtönné alakították. Az Eagle Mountain-i javítóintézet 1988-tól üzemelt, egészen 2003-ig, amikor egy két emberéletet követelő börtönlázadás tört ki, és az intézetet bezárták. Eagle Mountain azóta is lakatlan, ami nem annyira meglepő, mert olyan vidéken fekszik, ahol még a Google-autó sem jár (vagyis sajnos nem lehet bejárni Street View-n az utcáit).
1988-ban felmerült, hogy a bányákat hulladéklerakóvá alakítják, és Los Angeles szemetének egy részét ide szállítják. Az ötletet rögtön hevesen támadni kezdték a környezetvédők, később pereket is indítottak az ügyben. Az első javaslat után 25 évig ment a huzavona, mire 2013-ban az illetékes hivatal végleg letett arról, hogy szemetest csináljanak Eagle Mountainből. 2015-ben aztán az Eagle Crest Energy Company megvette a bányákat a Kaiser jogutódjától. A cég kétmilliárd dollárból szeretne építeni egy 1300 megawattos vízerőművet a sivatagban. Tervük az, hogy talajvízzel feltöltik a bányák egy magasabban és egy alacsonyabban fekvő vízgyűjtőjét, aztán a felső tározóból lefolyó vízzel turbinákat hajtanak meg, miközben az alsó vízgyűjtőből folyamatosan visszaszivattyúzzák a vizet a felsőbe. A projekt kap hideget is, meleget is: miközben sokan támogatják a megújuló energiaforrást, a környezetvédők szerint az erőmű a talajvízviszonyok felborításával veszélyeztetné a Joshua Tree Nemzeti Park élővilágát. Az aggályok miatt vizsgálatok indultak, majd jött a koronavírus-járvány, ezért a tervezett erőmű építése még nem kezdődött meg.
Eagle Mountain 2007 óta a turisták elől is zárva van, az egész várost kerítés veszi körül, és biztonsági őrök vigyáznak arra, hogy senki ne menjen be, akinek nincs engedélye. Engedélyt általában filmesek kapnak, akik jó külső forgatási helyszínt látnak a szellemvárosban. Eagle Mountainban forgatták például 1986-ban Kirk Douglas és Burt Lancester főszereplésével készült Kemény fickók egy részét, de itt készült a Terminator 2:3D is, amit az Universal Studio szórakoztatóparkjaiban vetítenek. A kisváros felbukkan még többek között a Constatnine-ban, A sziget című Michael Bay-filmben, legutóbb pedig a nagy költségvetésű scifijében, a Tenetben láthattuk, szibériai településként (persze, némi számítógépes grafikával kiegészítve).
