Az 1960-as évek legnagyobb magyarországi sikkasztása
Egy megfélemlített stróman öngyilkossága kellett a nyomozás megindulásához, mely egy paloznaki kisbolttól a kor legnagyobb bűnszervezetéhez vezetett.
Rémület, bűntény, összeesküvés, ármány és bűnszervezetben elkövetett csalás Magyarországon a XX. század 60-as éveiben. Régen történt…
Az 1960-as évek elején Paloznak egy álmos kis település volt a Balaton partján, alig 170 lakóval. Ebben az időben talán nem is kerülhetett volna a hírekbe, ha az ország akkori legnagyobb bűnszövetkezetének botránya nem éppen itt pattant volna ki. Egy évvel a történet kezdete előtt a helyi, a Balatonfüred és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet által üzemeltetett kisboltba új vezető érkezett Korpádi Gyula személyében. Bár a férfi büntetett előéletű volt, semmiképpen sem nevezhetjük nagyléptékű bűnözőnek. Még a csopaki kisbolt vezetőjeként érték sikkasztáson, amiért 1 év 2 hónap szabadságvesztésre ítélték, de jó magaviselete okán 7 hónap múlva szabadult. A szóbanforgó ügyben sem ő volt a bűnszervezet vezére, egyszerűen csak elsodorták magukkal az események.
Korpádi 1963. szeptemberében vette át a kisbolt irányítását és a helyiek hamar megszerették a közvetlen és kedves embert. Persze arról nem tudtak, hogy a férfi – igaz kis tételben – de itt is el kezdte fejni a kasszát. Egy évvel a kinevezése után a leltár 16 ezer forintnyi hiányt mutatott, vagyis az 1400 forintos fizetése mellett még nagyjából ugyanennyivel gazdagította a családi kasszát. A bolt vizsgálatára a szövetkezet legkeményebb ellenőrét küldték ki, aki menten fel is tárta a hiányt. Az események itt azonban meglepő fordulatot vettek. A sziklaszilárdnak ismert revizor ugyanis egy mozdulattal eltüntette a hiányt, felkerekítve az által kiszámolt árukészlet értékét. Korpádi ekkor valószínűleg felsóhajtott, de nem is sejtette, hogy a halálos ítéletét írta alá.
Az ellenőr ugyanis nem szívjóságból fedezte a kisboltos stiklijét. Valójában tagja volt annak a bűnszövetkezetnek, melyet a Földműves szövetkezet főkönyvelője agyalt ki és működtetett, így szinte az összes, felügyeletük alatt álló boltban és vendéglátóhelyen fejték a népvagyont. A köznyelvbe „füredi banda” néven vonultak be, mivel a szövetkezet és a szervezet központja is itt volt.
A módszerük a primitívségig egyszerű volt: gyakorlatilag pénzkifizetőhelyként használták az egységeket, az ellenőrzést pedig „megbízható” emberek végezték, akik az árukészletet a központi nyilvántartáshoz igazították.Az ellenőr innentől Paloznakon is havi rendszerességgel jelent meg és bekasszírozta a kötelező sápot. Volt, hogy hozott – jellemzően használt tárgyakból álló – árut, de annak ellenértékét azonnal kivette a pénztárgépből, cseppet sem érdeklődve aziránt, hogy a termékeket el lehet-e adni egyáltalán. Persze legtöbbször csak egyszerűen kivette az általa méltányosnak ítélt összeget és néhány finomságot, majd a szokásos főkönyv javítás után angolosan távozott.
A kisboltos olyan szinten meg volt félemlítve, hogy feljelentésen nem is gondolkozott. Mindenét pénzzé tette és kölcsönöket vett fel, hogy vissza tudja tölteni a hiányt, de egyszerűen nem tudott annyi pénzt előteremteni, hogy tartsa a lépést a bűnszövetkezet igényeivel. Végül a szövetkezet kapott egy központi ellenőrzést, mely már „csak” 3 ezer forint hiányt talált a boltban. A bűnszervezet ekkor azonnal lépett és feljelentették Korpádit, majd leváltották, és egy másik boltba helyezték.
A leltárhiány miatti vizsgálatban a szerencsétlen férfi – valószínűleg nem jószántából – mindent magára vállalt. Tanúvallomásában azt állította, hogy három éven keresztül pénzt és árut adott kölcsön rokonainak, ismerőseinek a bolt készletéből és ebből adódik a hiány. A férfi könyörtelen harapófogóba került: ha beszél, akkor a bűnszövetkezettel kerül szembe, ha hallgat, akkor viszont – visszaesőként – igen hosszú börtönnel kell szembenéznie. Koprádi ezért öngyilkosságot követett el.
Egy este nikotin oldatot ivott, de a mérgezés előtt még írt egy búcsúlevelet. Ebben lejegyezte, hogy a rendőrség nézze meg alaposan a bolt könyvelését, és név szerint megemlítette a kőkemény ellenőrt is. Az ügyet egy fiatal és agilis hadnagy kapta meg, aki nem volt rest utánanézni a dolgoknak. A rendőrségi szakértők hosszas vizsgálódás után rátaláltak a könyv javításaira, és innen már csak idő kérdése volt az ügy felgöngyölítése.
Kiderült, hogy a paloznakival azonos módon az évek során a szövetkezet majd minden fontosabb boltjában sorozatosan loptak, csaltak, sikkasztottak. A boltvezetők Arácson, Akaiiban, Csopakon, Pécselyen, Paloznakon, ezenkívül Füreden vagy öt boltban, vendéglőben, egymástól függetlenül azonos hamisítási módszerekkel éltek. Ezen felül a bűnszervezet arról is gondoskodott, hogy a náluk jelentkező „megbízható” emberek hamar az általuk kért vendéglátóegység vezetői székében találják magukat.
Az ügyben végül 48 oldalnyi periratot olvastak 19 vádlott fejére, miközben két hónap alatt 120 tanút hallgattak meg. A vádlottak összesen 25 évnyi börtönbüntetést kaptak. Az ügy fővádlottja, a Földműves szövetkezet főkönyvelője 5 évet töltött rács mögött. Ő egyébként egy pillanatig sem tagadta a bűnösségét. Vallomásában elmondta, hogy amikor a szövetkezethez került, az elődje egy éppen ilyen hálózatot működtetett, és úgy gondolta ez neki is összejöhet. Arra a kérdésre, hogy nem félt-e a lebukástól kifejtette, hogy elődje ugyan lebukott, de büntetésként csupán egy másik megyébe helyezték át, azonos pozícióba. Mitől kellett volna hát félnie? Úgy tűnik, hogy a bűnszervezet mellett felsőbb kapcsolatokat is kellett volna építenie…